Buday Dániel

Rövid riportok keretein belül szeretnénk bemutatni az OKTAT60 Hatvani KSZSE férfi felnőtt csapatának új játékosait.

Ma Buday Dánielt mutatjuk be Nektek.

Az új játékosok bemutatásánál mindig meg szoktuk kérdezni, hogy mikor és, hogyan került kapcsolatba a kézilabdával. Ezt a kérdést a Te esetedben most mellőzzük, hiszen köztudott, hogy édesapád Buday Ferenc, egykori válogatott kézilabdázó, edző. A magyar férfi kézilabda-válogatott tagjaként két világbajnokságon, és egy Európa-bajnokságon vett részt.
Valóban ez a tény már gyerekként meghatározta az életemet és nem is volt kérdés, hogy mit fogok sportolni. Gyakorlatilag 10 éves korom óta a kézilabdázás határozza meg az életemet.

Pályafutásod során több klubban és országban is játszottál. Így utólag van, vagy volt kedvenc csapatod?
Nehéz lenne erre a kérdésre válaszolni, mert úgy érzem, hogy minden csapatba könnyen beilleszkedtem és egy profi játékosnak mindig mindenhol a lehető legtöbbet kell nyújtania, amire képes az adott pillanatban. Természetesen mindenhol vannak kellemes emlékeim, szívmelengető sikerek és esetenként kisebb-nagyobb kudarcok is. Tény, hogy az eredményesség szempontjából az MKB Veszprémet emelném ki, mert ott három alkalommal voltam a magyar bajnokcsapat tagja és háromszoros Magyar Kupa győztes. Természetesen szívesen emlékszek vissza a Rhein-Neckar Löwen csapatának játékosaként, hogy az EHF-kupagyőztesek Európa-kupája-döntőse lehettem.

Válogatottság…
Nagyon szívesen emlékszem erre is vissza, hiszen 2000 májusában az Ukrajna elleni találkozón mutatkozhattam be a magyar válogatottban és később összesen 92 alkalommal voltam tagja a válogatottnak. Részt vettem a 2003-as világbajnokságon, a 2004-es Európa-bajnokságon, és az Olimpián, valamint 2007-es világbajnokságon.

Aktív pályafutásod befejeztével sem szakadtál el a kézilabdázástól, hiszen az utolsó csapatodnál, Orosházán lettél vezető edző 2016-ban, majd 2018-ban a Mezőkövesdi Kézilabda Club-nál töltöd be ezt a pozíciót. Hogyan tudod összeegyeztetni az edzősködést és a játékot?
Természetesen ez nagyon komoly felelősséggel jár az edzői munka, és ennek igyekszem elsősorban megfelelni. A Hatvani KSZSE megkeresését is azzal a feltétellel fogadtam el, hogy az én életem már erről szól és igyekszem mindent ennek alárendelni. Az edzésekre és a mérkőzésekre is csak akkor és úgy tudok jönni, amikor csapatom elfoglaltsága ezt lehetővé teszi, azaz az edzői tevékenységem nem láthatja kárát ennek. Amatőr státuszban szerepelek a Hatvani KSZSE-ében, ami nem azt jelenti, hogy ne vennék minden egyes mérkőzést, vagy edzést komolyan, amelyen részt veszek.

Bizonyára sokakat érdekel az, hogy hogy kerültél a csapathoz.
Nem titok, Bárány Zsolt keresett meg, akivel mi nagyon régóta ismerjük egymást, sőt mondhatom, hogy baráti kapcsolatban is vagyunk. Még Szegedről ismerjük egymást, illetve amikor Orosházán játszottam, ő volt a női csapat edzője. Életkorunkból adódóan nem játszottunk soha egy csapatban, de egymás ellen igen, amikor Zsolt pályafutásának végén a Makó csapatát segítette, erősítette én pedig Szegeden az ifiben játszottam. Igaz, így utólag már mindketten máshogy emlékszünk ezekre a mérkőzésekre (nevetés).

Mit vársz magadtól és a csapattól a bajnokságban?
Én az aktív pályafutásom befejezését követően sem álltam le a sportolással és azt gondolom, hogy az elmúlt években sokat megtanultam a kézilabdáról, amit azóta nem felejtettem el. Azt gondolom, nem lesz nehéz visszarázódni a versenyszerű sportba és az is természetes, hogy mint profi koromban, most is a maximumot szeretném nyújtani. A csapatról tudom, hogy az előző bajnokságban a harmadik helyezést érték el az északi csoportban. A csapat magja megmaradt és véleményem szerint jól sikerültek az új igazolások is. Van, akit személyesen is ismerek, mint például Hudák Henriket a Gyöngyös volt kapusát, aki ettől a bajnokságtól, szintén a Hatvani KSZSE-t erősíti. A játékosok elszántak, a vezetés igyekszik minden feltételt biztosítani. Én sem szeretek a pályáról vesztesként lejönni, tehát a válaszom egyértelmű, mindenképpen szeretnék a csapattal dobogóra kerülni és lehetőleg a legfelső fokára.