Pápa János a férfi ifjúsági csapat, illetve a fiú serdülő csapat edzője. Méltán lehet büszke a csapataira, hiszen igen előkelő helyen zárták a 2018/2019-es bajnokságot. Megkértük, hogy értékelje az előző bajnoki szezont.
János! Nagyon szép eredményt értek el a csapataid a 2018/2019-es bajnokságban, hiszen az ifisták a dobogó legfelső fokán végeztek, a serdülő csapat pedig bronzéremmel zárta az évet. Kérlek, értékeld az elmúlt szezont! Mik voltak az elvárásaid? Elégedett vagy az elért eredményekkel?
Ha nagyon röviden akarnék fogalmazni, akkor azt tudnám mondani, hogy túlteljesített mindkét egység, de azért nem ennyire egyszerű ez a történet. A tavalyi szezon elején az volt az első legnagyobb problémánk -amennyiben ezt annak lehet nevezni-, hogy sok új játékos érkezett az Egyesülethez, leginkább Gyöngyösről. Az ifi korosztály létszámhiánnyal küszködött az egész előző szezon folyamán, 10-12-en dolgoztak. Ez nem volt akkora probléma, hiszen hosszú évekig nem volt Hatvanban utánpótlás. Ez kellett mindenképpen ahhoz, hogy a felnőtt csapat sikeres működése mögött egy nagyon jó utánpótlást építsünk ki.
Az első feladat az volt, hogy a már meglévő hatvani fiatalokat az érkező gyöngyösi fiatalokkal egy csapattá tudjuk gyúrni, ami úgy gondoltam -az volt az elvárásom-, hogy egy év munka után lesz ennek meg a látszata. A srácok azonban ezt megcáfolták, hiszen augusztus végén, az alapozás vége felé lehetett látni, hogy eléggé homogén gárda alakult ki. Az augusztusi edzőmérkőzéseken magasabb osztályú csapatokkal játszottunk mérkőzéseket és minden esetben mi jöttünk le győztesként a pályáról. Előre mutatóan, egy egész jó évet jelezett ez nekünk.
A bajnokságot az ifi csapattal szeptemberben kezdtük meg és folyamatosan sorra nyertük meg a mérkőzéseinket. A bajnokság fél idejében az első helyen álltunk a tabellán és ekkor fogalmaztuk meg a céljainkat: ha az első helyen tudtuk zárni a félévet, akkor próbáljuk megtartani a későbbiekben is ezt a pozíciót. Ezt teljes mértékben sikerült is tartunk, igaz két pontot elvesztettünk adminisztrációs hiba miatt. A mérlegünk tehát makulátlan lett.
A serdülő csapat, egyben U15-ös csapat elé azt a célt tűztük ki, mivel ők később kezdtek el kézilabdázni, sok Egyesülethez képest nekik kimaradt a szivacskézilabda. Beneveztük őket a serdülő bajnokságba, ez a mi életünkben egy történelmi tett volt, hiszen először indult hatvani csapat a serdülő bajnokságban. A saját korosztályukban neveztük őket a Pest megyei bajnokságban, más néven a Kovács László régióba. Az volt a cél, hogy az előző évekhez képest jussunk be a felsőházba. Ezt a csapat szintúgy már a szezon első felében teljesítette, mer a 2. helyen a felsőházba jutottunk. Utána azt mondtam a srácoknak, hogy próbáljunk a 9 csapatos felsőházban minél előrébb végezni. Tulajdonképpen ez sikerült is, mert a középmezőny elején zártuk a bajnokságot. A serdülő csapat azért működött, hogy minél több mérkőzésrutint szerezzenek és a jövőt építve, amennyiben megfelelő korúak lesznek-, az ifi csapat munkájába is bele tudjanak csatlakozni. Ennek a végeredményeként született meg a nekem aranyéremmel felérő bronzérem. Ezzel a csapat mindenképpen túlteljesítette az elvárást.
Most már értjük a két érmet, de egy harmadik is lóg a nyakadban. Mondanál arról is néhány szót?
Igen! A harmadik aranyérmet a férfi felnőtt csapat munkájáért kaptam. Nagy büszkeség, hogy ők is a tabella első helyén végeztek és nagyon örülök annak, hogy Bárány Zsolt munkáját tudtam segíteni.
Gratulálunk neked is, illetve mindkét csapatnak a szép teljesítményhez.
Köszönjük!