Rövid riport keretén belül szeretnénk bemutatni Egyesületünk új játékosát, a hatvani származású, 26 éves Sipeki Leventét.
Mikor döntötted el minden kétséget kizáróan, hogy kézilabdázó leszel, és mi befolyásolt a sportág választásában?
Ez egy hosszú történet, ugyanis ide jártam a Hatvani Kodály Zoltán Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskolába, emlékeim szerint a negyedik osztály félévekor kezdtem el kézilabdázni. A kézilabda alapjait Jagodics István tanár úr kezei alatt tanultam meg. Mint minden gyermek, én is kipróbáltam minden sportágat: atletizáltam, fociztam, és kézilabdáztam. Azt, hogy melyik sporttal szeretnék foglalkozni a pályaválasztás előtt döntöttem el, és akkor jött szóba az, hogy a kézilabda felé szeretnék orientálódni, majd így kerültem Budapestre, a PLER utánpótlás bázisára.
Kérlek, mesélj az eddigi pályafutásodról, mit tartasz az eddig elért legnagyobb sportsikerednek?
Ezernyi szép emlék fűződik már most a sportághoz, hiszen utánpótlás szinten majdnem mindent megnyertem, amit csak lehetett a diákolimpiától kezdve, az országos ifi kupáig, az NB I serdülőtől, az ifi-ig. Jártam középiskolai világbajnokságon is, úgyhogy ez egy nagyon eredményes időszak volt az életemben. A gimnáziumi tanulmányaimat is Pesten kezdtem el, tulajdonképpen innen számolható a versenyszerű kézilabda pályafutásom. Itt szeretném megjegyezni Szabó Lászlóné mesteredző nevét, akinek nagyon sokat köszönhetek. Négy évet Pesten töltöttem a PLER-nél, aztán egy évre Vácra kerültem, ahol még két évig junior korú játékos voltam, és szerencsére sikerült a felnőtt kerettel edzenem. Vácott játszottam életem első élvonalbeli mérkőzését is. Nyilván a fiatal koromra való tekintettel nem kaptam annyi játéklehetőséget, de abban az időben – felnőtt szinten- annak is örültünk, hogyha leülhettünk a kispadra a mérkőzéseken. Utána egy évre NB I/B-be kerültem Békésre, ahol az az év nagyon sokat jelentett számomra szakmailag, hiszen rengetegszer léptem pályára, és azt hiszem, hogy nagyon sokat fejlődtem felnőtt viszonylatban is Gávai Ferenc mester irányítása alatt. Ennek köszönhetően kerültem vissza NB I-be, a Cegléd csapatához, ahol két szezont játszottam. Ez idő alatt is – mivel még fiatal voltam- tudtam kettős igazolással játszani. Az első évben Törökszentmiklóson játszottam, a másodikban pedig Békésen. Két éves ceglédi játékot követően Gyöngyösre igazoltam, és a mai napig négy évet ott töltöttem. Jó döntésnek bizonyult, hiszen itthon is tudtam lenni hatvaniként. A felnőtt versenyeket tekintve, legnagyobb sikeremnek egyértelműen a 2018/2019-es Liga kupa 1. helyezését tartom, amelyre szintén örömmel gondolok vissza. Kiskoromban álmomban sem gondoltam volna, hogy a televíziót nézve azok ellen a csapatok ellen léphetek a 20×40-es játéktérre, akiket csodáltam. A magyar kézilabdázás prominens személyei ellen játszhattam, illetve klasszis csapattársaim is voltak, példának okáért Krivokapics Milorád, vagy Vilovski Uros. Visszagondolva, ha újra döntés előtt állnék, hogy a kézilabdázást válasszam -e, akkor sem döntenék másképp, hiszen nagyon sokat kaptam ettől a sportágtól minden tekintetben.
Említetted a hatvani kötődésedet. 13 év után – sokunk örömére- fogsz hatvaniként ismét hatvani színekben játszani, hatvani pályán, hatvani közönség előtt. Milyen érzés? Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz a csapathoz?
Igazság szerint tárgyaltam több első osztályú klubbal is, ugyanakkor a járványhelyzet nagyon sok helyen átírta az elképzeléseket, így ennek produktuma az, hogy nem tudtam megállapodni az első osztályban. Jelen helyzetben azt gondoltam, hogy még egy évem van hátra az egyetemből, így nincs jobb döntés annál, mint hogy itt legyek a közelben. Fontos, hogy be tudjam fejezni az iskolát illetve, hogy egy olyan közegbe kerüljek, ahol jó teljesítményt tudok nyújtani, és ahol otthonosan tudom érezni magam. Látva a transzfereket, én azt gondolom, hogy nagy dolgokra lehet képes ez az csapat.
Ha már említetted, hogy nagy dolgokra lehet képes a csapat, akkor megkérdezem, hogy mi a célod egyénileg a 2020/2021-es bajnokságban, illetve milyen helyezést vársz a csapattól?
Május végén nehéz ezt megmondani, ugyanis az NB I/B-s keretek még csak most körvonalazódnak, emiatt egyelőre nem lehet megmondani, hogy milyenek lesznek az erőviszonyok. Úgy tudom, hogy az Egyesület vezetősége a dobogós helyezést tűzte ki célul, de én mindig szeretek tovább álmodni, ami azt jelenti, hogy minden mérkőzést meg akarok nyerni. Személyes célomnak, feladatomnak tekintem azt, hogy minőségi teljesítményt nyújtva tudjak a csapat hasznára lenni, keresve a folytonos előrelépés lehetőségét.
Az új csapattagok közül van olyan, akit ismersz régebbről, vagy olyan, akivel esetleg már játszottál egy csapatban?
Tulajdonképpen, mindenkit ismerek ellenfélként, hiszen a „csonka szezon” utolsó pár hetét Kecskeméten töltöttem kölcsönjátékosként, Hudák Henrik pedig csapattársam volt Gyöngyösön, úgyhogy őt nagyon jól ismerem.
Most jártál a csarnoknál. Hogy tetszik? Mit gondolsz, adhat ez egy plusz löketet a csapatnak, hogy ilyen kiváló körülmények között edzhettek, és játszhattok?
Természetesen, hiszen látva a csarnokot, ezek a körülmények nem sok helyen adottak, főleg a második vonalban. Egy remek létesítményről van szó, ami meghatározó szerepet fog betölteni a sport, főleg a kézilabda életében , szóval szerintem ahhoz, hogy normálisan, és profi körülmények között tudjunk készülni, ez a projekt elengedhetetlen volt.
Mi a hobbid? Mit szoktál akkor csinálni, amikor nem a pályán vagy éppen?
Látva azt, hogy mindig hosszúak a szezonok, sosem rendelkeztem túl sok szabadidővel. Az élsport mellett ott az egyetem, ha van egy kis időm mindig igyekszem hazajönni, hogy együtt tudjak lenni a szeretteimmel. Egyébként szeretek olvasni sport és motivációs könyveket.
