Nem bírtunk a „túlerővel”

Férfi felnőtt csapatunk az OKTAT60 Hatvani KSZSE 2018. december 2-án (vasárnap) játszotta utolsó előtt bajnoki mérkőzését az őszi szezonban a Csépe Salgótarjáni SKC csapata ellen. A mérkőzést számszakilag ugyan nem nyertük meg, de emberségből, tisztességből, sportszerűségből igen. A végeredmény 23:21 lett az ellenfél javára.

A mérkőzésről a csapat edzőjét, Bárány Zsoltot a mérkőzést követő napon kérdeztük. Időt adva, hogy a riport készítője és az edző is kicsit megnyugodjon.

Bárány Zsolt
edző

Zsolt! Azt gondolom, hogy ez a végeredmény nem a realitást tükrözi. Mit gondolsz most, milyen érzelmek kavarognak benned?
Először is azzal kezdeném, hogy nagy volt a tétje ennek a mérkőzésnek, hiszen az elejétől kezdve tisztában voltunk azzal, hogy rajtunk kívül a salgótarjáni csapat „jelentkezett be” az NB II megnyerésére és az utána következő NB I /B-be való bekerülésbe. Azt is tudtuk, hogy Salgótarjánnak talán az az utolsó esélye a feljutásért folyó küzdelemben, hogyha minket legyőz. Tehát, a tét nagy volt, ennek megfelelően hatalmas csata bontakozott ki már a mérkőzés elején. Mindkét csapatnál érezhető volt a feszültség. Mi próbáltuk a védekezésre fektetni a hangsúlyt, mint ahogy eddig minden mérkőzésünkön. Sajnos látható és érezhető volt már az első tíz perc után, hogy ez a mentalitás, ami kilenc fordulón keresztül működött és el is fogadták a játékvezetők, ez érdekes módon itt nem fog működni. Túl korán jöttek az érthetetlen, progresszív büntetések, amelyek érdekes módon a védelmünk legerősebb pontjait érintették közvetlenül. Érdekességként mondom, hogy Vad Zsigmondnak a 12. percben már két kiállítása volt.

Látható volt, hogy a támadásaink nem működtek hibátlanul mindig.
Így van, a támadások nem mindig működtek hibátlanul, de közel sem volt annyi technikai hibánk, hogy az ellenfelünk túl sok góllal el tudjon lépni. Az eredményt végig szorosan tudtuk tartani, az első félidőben főleg az ellenfél csapatra volt jellemző a vezetés, mi mindig csak egyenlítettünk, de egy-két gólnál többel soha nem tudtak elmenni, mert mindig vissza tudtuk hozni. Sajnálatos módon támadásokban most is menetrend szerint érkeztek a kihagyott büntetők és ziccerek. Ilyen hőfokú meccsnél azonban meg kell jegyeznem, hogy ez természetes dolog. Az első félidőben már érezhető volt, hogy a játékvezetők „nem igazán szimpatizálnak” a csapatunkkal. Rendszeresen téves ítéleteket hoztak, igaz, mindkét csapat kárára, csak valamiért nekünk sokkal több jutott a „jóból”. Ennek ellenére az első félidő után, döntetlen 12:12-es eredménnyel mentünk be az öltözőbe.

Meg kell valljuk, hogy nem indult jó előjelekkel a mérkőzés, hiszen Répa még a sérülése miatt nem tudta vállalni a játékot, Dani csapatának most volt bajnoki fordulója, ezért nem lehetett velünk, illetve Ádám sem volt egészséges, ezért a támadásban nem tudott részt venni.
A második félidőre több dolgot kellett megbeszélnünk lehetséges alternatívaként, hiszen a csapatból már több kiállítás is megszületett, nem beszélve arról, hogy volt olyan játékos, akinek már kettő is volt. Ez azért volt lényeges, mert végleges kiállítás esetén új felállást kellett volna alkalmaznunk és a variációs lehetőségek Buday Dani hiányában, valamint Szarvas Ádám egész heti betegsége miatt nem sok volt. Kettejük hiányában, gyakorlatilag megszűnik a kettős belső védelem.
A feszültség és a nyomás percek haladtával mindkét csapatnál csúcsosodott. A második félidő felénél átvettük két góllal a vezetést. Ott, mintha valami isteni sugallat csapott volna a csarnokba és az „ellenünk dolgozó igazságosztókra”. Esélytelenné vált, hogy ezen a napon akár egy pontot is elvihetünk Tarjánból. Teljesen érthetetlen, megmagyarázhatatlan ítéletekkel súlytották a csapatunkat, aminek az eredménye nagyon gyorsan megmutatkozott. Sikerült káoszt okozni a fejekben, teljesen összezavarni a csapat mentális ítélőképességét. Ennek ellenére igaz, hogy 23:21-es, két gólos vereséget szenvedtünk, de annyira nem bírtak minket megtörni.

A mérkőzés végén a hatvani szurkolók között ülő tarjáni szurkoló azt mondta, hogy ő a hazaiknak szurkol, de a bírókat minősítő kifejezésekkel maximálisan egyetért. A mérkőzés végén az a szép számú hatvani közönség, aki elkísérte a csapatot, felállva tapsolva köszönte meg a fiúk teljesítményét.
Meg kell mondjam, hogy hosszú pályafutásom alatt ritkán találkoztam ilyen kritikán aluli bíráskodással. Nem tudom, hogy ez hova vezet majd. A szurkolóknak nagyon köszönjük a bíztatást, reméljük nem okoztunk nekik csalódást.

A jövő heti, utolsó őszi bajnoki mérkőzésetekhez sok sikert, kívánok és azt, hogy szerezzük vissza a tabella első helyét!
Köszönjük, mindent megtesztünk ennek érdekében!