Rövid riport keretén belül szeretnénk bemutatni női felnőtt csaptunk új játékosát, Sándor Brigittát.
Mikor döntötted el minden kétséget kizáróan, hogy a kézilabdával szeretnél foglalkozni?
Amikor hetedik osztályos voltam, a testnevelés tanárom, Monori Géza bá nélkül sohasem kezdtem volna el ezt a sportágat. Ő látta bennem a tehetséget és a sok piszkálódás után elkezdtem, majd 1-2 hónap elteltével eldöntöttem, hogy egyszer én is szeretnék nagy játékos lenni és ezzel szeretnék foglalkozni.
Kérlek, mesélj az eddigi pályafutásodról. Mit tartasz a legnagyobb sportsikerednek?
A versenyszerű kézilabdát Hatvanban kezdtem el, és 2 évet játszottam itt. Később felkerültem Pestre a KSI Kézilabda Akadémiához, ami később KSA lett. Pesten szinte elveszett voltam az elején a többiekhez képest. Rengeteget kellett dolgoznom, és küzdenem, hogy eljussak arra a szintre, ahol most tartok. Ez a volt nemzetközi mesteredzőm, Dr. Ökrös Csaba, és társa Matuz István nélkül nem ment volna. Nélkülük, és a kitartásom nélkül a padon ülő kis, ügyetlen lányból nem váltam volna a csapat húzó emberévé. Minden évben részt vettünk több kupán is, köztük Nemzetközi Kupákon. A Linzi kupát 2 éven át veretlenül nyertük meg. A legnagyobb sportsikernek mégis a 2018-as prágai kupát mondanám, amikor pár elvesztett meccs után a svájciak kissé lenéztek minket, magyarokat, de ennek ellenére sikerült megmutatnunk, hogy minket nem állíthat meg pár vereség. Onnantól kezdve sorra nyertük meg a mérkőzéseinket. Ez nagy szerepet játszott az életünkben, mert utána a hazai bajnokságban is sokkal összetartóbban és jobb eredményeket elérve játszottunk. Ide sorolnám még a Nyári Kézilabda Fesztivált, amikor a döntőben megvertük a Fradit és az ott átélt boldogság és siker megalapozta az akkori, szezonunkat. 3 évig játszottam serdülő első osztályban és 2 évig Ifjúsági első osztályában.
Hogyan kerültél a hatvani csapathoz, és miért pont erre az Egyesületre esett a választásod?
Innen indultam, és mivel Pesten befejeztem a tanulmányaimat, ezáltal hazaköltöztem, és úgy gondoltam, hogy visszajönnék a kiindulóponthoz.
Mit vársz az idei szezontól? Mi a célod egyénileg, és mit vársz el a csapattól?
Az idei szezontól azt várom, hogy minél jobb helyezést érjünk el a csapattal, amihez én is a lehető legjobban igyekszem hozzájárulni. Egyéni célom az, hogy a hibáimat ki tudjam javítani, és az eddigi tudásomat még magasabb szintre emelem. A csapattól csak annyit várok, hogy történjen bármi, sose adjuk fel és Küzdjünk a végsőkig, Támogassuk egymást, bíztassuk egymást, segítsünk egymáson és beszéljünk!
