Hudák Henrik kézilabda kapus 186 centiméter magas, súlya 102 kilogramm. Budapesti illetékességű, a Rév NB I/B-s csapatánál kezdett kézilabdázni. Azután a szintén fővárosi PLER következett, ott lett felnőtt játékos. A Gyöngyös még NB I/B-s volt, amikor a Mátra-aljára igazolt, onnan került öt évre a Csurgóhoz. Feljutottak az NB I-be. A pécsi esztendőt újra a Gyöngyös követte, hat éven át, az első osztályban. Összesen több mint tíz éven át védett az NB I-ben.
Van kapus példaképe?
Nincsen.
Pályafutása alatt kiket tartott a kapura legveszélyesebb játékosoknak?
Ó, azok nagyon sokan vannak, felsorolni sem tudnám.
A most szintén Hatvanba leigazolt ex-válogatott, Buday Dániel is köztük van?
Természetesen. Őt jól ismerem, hiszen együtt játszottunk a Csurgóban.
Ki hívta önt Hatvanba védeni?
Bárány Zsolt, a csapat edzője. Voltak ugyan más ajánlataim, de ő 2004-ben már edzett engem Gyöngyösön, tehát ismertem őt. Szimpatikus ajánlatot tett nekem, és én elfogadtam. A hatvani kézilabdaklub célja világos: meg kell nyernünk az NB II. északkeleti csoportját. Igaz ugyan, hogy a csoportbeli ellenfeleket nem ismerem, de csapatunk erősségét tapasztalva nem látom akadályát az NB I/b-be jutásnak.
Kapusedzőként már dolgozott? Ugyanis itt most erre is vállalkozott.
Gyöngyösön három-négy évig edzettem az utánpótlást. Tavaly pedig már a felnőtt kapusokat és magamat is én edzettem. Hatvanban kapustársamat, Szarvas Andrást trenírozom, és persze, magamat, meg természetesen a fiatalokat.
Milyen a jó kapus?
A jó kapusnak manapság már mindenben jónak kell lennie. Hárítania kell az átlövéseket, a szélsők, a beállók lövéseit, sőt, minél több hetest is ki kell fognia.
Nincs akadálya a rendszeres Hatvanba járásának?
Nincs. Családostól Gyöngyösön élek, az pedig csak egy ugrás innen. Feleségem, Ildikó és Norina lányom örülnek, hogy ezután is rendszeresen együtt maradhatunk.
Fotó: Nagy-Varga Roland / Cikk: Hatvani Hírlap