Egy valóra vált álom… /II. rész/

Férfi felnőtt csapatunk, az OKTAT60 Hatvani KSZSE 2019. április 28-án (vasárnap) hazai pályán a Juhász ’99 Füzesabonyi SC csapatának legyőzésével megszerezte a bajnoki címet.

A mérkőzés után Antalóczy Péter urat, az Egyesület elnökét kérdeztük:

Antalóczy Péter
elnök

Elnök Úr! Az elmúlt évben is ott voltunk a bajnokság megnyerésének a kapujában. Igaz, hogy a legjobb eredményt értük el a hatvani kézilabdázás történetében, hiszen NB II-ben, harmadik helyen végeztünk, de mégis kicsit keserű volt a szánk íze, mert menet közben úgy éreztük, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhetjük. Ebben a szezonban viszont úgy indultunk, hogy ki is mondtuk azt, hogy bajnokok szeretnénk lenni, magasabb osztályba szeretnénk lépni. Ennek fényében, hogy láttad az egész évet, illetve a mai mérkőzést?
Kanyarodjunk vissza a múlt évre. Polgármesteri úr meghívásának eleget téve a Hivatal tanácstermében vettük át a bronzérmeket. A testületi tagok közül többen is megkérdezték, hogy miért ez a síri hangulat, hiszen örülnünk kéne. Valóban így volt , de attól függetlenül, hogy a hatvani kézilabdázás eddigi legnagyobb eredményét értük el, mégis csalódottak voltunk, mert csilloghatott volna sokkal szebben is az az érem.
Ebben az évben mindent feltettünk egy lapra, és ki is mondtuk, hogy bajnokok akarunk lenni. Tudatosan készültünk erre, mind a csapatépítésben, mind az edző kiválasztásában, mind az egész klub munkájának felépítésében. Itt szeretném megköszönni mindenkinek aki ebben részt vett, hogy ezt a sikert elértük.

A mai mérkőzést, hogy láttad?
Végig ott ültem hátul, jól láttam. (nevetés)
Próbáltam Hudiba lelket önteni, körülbelül a 45. percben el is kezdett védeni, annyit cikiztük. (nevetés)
Viccet félretéve, ennek ilyen meccsnek kellett lenni. Nehéz „szülés” volt, le a kalappal a Füzesabony előtt. Nagyon lelkesek voltak, látszott, hogy jó csapat, nem véletlenül vannak a 3. helyen. Nagy küzdelem volt, örülök, hogy győztünk.

Azt gondolom, hogy mindenki örül a győzelemnek és a bajnoki címnek.. Két hét múlva itthon fogadjuk Salgótarjánt, aztán idegenben fejezzük be a bajnokságot. Mit vársz az utolsó két fordulóban a csapattól?
A csapat remélem nem adja lejjebb ezt a nívót. Úgy gondolom, hogy a szomszéd vári rangadót mindenképpen szeretnék megnyerni, aztán most már jönnek a fiatalok is, akiknek játéklehetőséget kell adni. Van egy megállapodásunk az edzővel, hogy a fiataloknak azért adjunk most már több lehetőséget. Remélem nem fog a győzelem rovására menni. A bajnoki cím megvan, aranyérem a zsebben, lehet egy kicsit kísérletezni.

Az éremátadásról mit tudunk?
Június 7-én tervezzük, itt a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Lesz egy kis kultúrműsor, zene, tánc, hogy azért legyen valami. (nevetés)
Itt lesz a tornateremben, de gyakorlatilag ez az otthonunk, utána pedig az ebédlőben lesz a vacsora.

Most nagyon örülünk a felnőtt csapat győzelmének, de ne felejtsük el, hogy az ifjúsági csapat is pár órával ezelőtt megnyerte a bajnokságot.
Bizony, gyakorlatilag csak egy „adminisztratív vereségünk” volt. Eddig az ifisták a pályán 100%-ot nyújtottak. Nagyon nagy reményeket fűzünk hozzájuk, ezért is szeretném, ha minél több ifista, minél több lehetőséget kapna, illetve minél többet be tudjunk építeni a felnőtt csapatba. Gratulálok nekik is, az edzőjüknek is, a stábnak is!

Ne feledkezzünk meg a nőkről se. Náluk folyik a bajnokság, azt tudjuk, hogy negyedik helynél nem lehetünk rosszabbak, hamarosan kiderül, hogy kivel játszunk a döntőbe jutásért.
Igen, a nőkről ne feledkezzünk meg, előbb utóbb haza kell menni. (nevetés)
Gyakorlatilag arról van szó, hogy Alsónémedi és Százhalombatta közül kerül ki az a csapat, amelyikkel a döntőbe jutásért fogunk játszani. Odáig eljutottunk tavaly, hogy alapelvárás a döntőbe jutás idén, és bárki lesz az ellenfél oda-vissza vernünk kell. Remélem nekik is sikerül megszerezni az aranyéremet.

Azért van olyan korosztályos csapatunk, akik szintén dobogóesélyesek.
Igen, a fiú serdülő csapat, akik Észak-kelet Magyarországi csoportban játszanak. Egerrel és Debrecennel lesz még két meccsünk. Egerrel vagyunk nagy versenyfutásban a dobogóért. Oda juthatunk, ahogy számolgattunk. Ha Egert itthon megverjük, akkor meg van a bronzérem.

Akkor ezt a beszélgetést tulajdonképpen már felfoghatjuk, mint egy nem hivatalos, nem részletes évértékelő. Azt gondolom, hogy a jelek szerint nem zárunk egy rossz évet, az eredmények alapján.
Eddig még sose zártunk olyan évet, amikor két csapatunk is érmes lett volna. Maximum egy érmet tudhattunk a magunkénak. Ennek nagyon örülök, tehát látszik, hogy jó munka folyik az Egyesületnél. Kicsit meg is vagyok ijedve, át kell gondolni ezt a fejlődést, mert még egy ilyen évünk biztos, hogy nem lesz rövid időn belül.

Igen, több korosztályos csapatunk egyre jobb eredményeket ér el, gondolunk itt az ifis lányokra, akik ma döntetlent játszottak, de egyre jobb teljesítményt nyújtanak.
Egy olyan csapat ellen X-elt, aki egy stabil harmadik és ősszel magabiztosan nyert ellenünk. Most már X-et tudtunk játszani. Fiú U15-ös csapatunk is felsőházba került. U13-ban és lejjebb is látszik a fejlődés. Úgy gondolom, hogy ott még nem az eredmény számít.